Sonne, Sturm, Kälte und Regen. Der 11. Wienerwald Radmarathon hatte punkto Wetter alles zu bieten!
Na, ja...
Azért szerencsénk volt Rohrer Gyurival, mert idén legalább jégdara nem esett, bár a 2010-es tapasztalatunk után erre is fel voltunk készülve! 72 km, 1300 m összes szintemelkedés a hivatalos térképadat szerint. A mezőny viszonylag nyugalomban indult, tempó volt, de az itthon megszokott eszeveszett tülekedésnek ott nyoma sem volt. Kisebb emelkedők és lejtők követték egymást, ami kialakította az erőnlét szerinti gruppettokat. A táv 1/3-nál jött a St. Corona emelkedő, ami kezdetben kellemes 2-3%-os volt csak. Itt egy kicsit megnyugodott a mi kis csoportunk, gyűjtöttük az erőt a hegytetőhöz, ahol már 9-10 %-os szakaszok vártak ránk. Nekem a problémát az esőben történő lejtőzés jelentette leginkább, mert félek a kicsúszástól. Sajnos egyszer le is szakadtam és kb. 5-6 km-t egyedül kellett megtennem, mert Gyuri lemaradt mögöttem a lejtőn egy bukás miatt, amibe ő szerencsére nem keveredett bele, csak meg kellett állnia. A cél előtt kb. 10-12 km-el ismét egyesítettük erőinket (beálltam Gyuri mögé:) és egy rivális hölgyet be tudtunk fogni 5 km-el a vége előtt. Nagyon "szemtelen" módon beálltam a hölgy mögé és hagytam, hogy ő vezessen. Mentségemre legyen mondva itt már végig lejtett az út. A célegyenesre tartogattam az erőimet, bízva abban, hogy bennem több kraft marad. Úgy is lett, sprintben kapott tőlem 4 másodpercet. Gratuláltunk egymásnak, sőt megköszöntem neki, hogy mehettem mögötte. Az eredménylistából kiderült, hogy ő volt az előző évi 40+ korcsoportos győztes. Most viszont én lettem az első! Abszolútban a 23 női indulóból 4. lettem. Ezt is jó eredménynek tartom!
29-én Salzburg, ami nekem új terep,
libra
