Zalakaros Túra

 

Beszámoló Szelestei Pétertől

 

Szerencsére szombaton jól ment, jó erőben éreztem magam, és éppen nekem való volt a mezőny is ;-) 

Közel 120-an indultak a hosszú távon. 15-20 km után már voltak emelkedők, utána már csak kb. 35-40-en voltunk elöl, aztán a táv harmadánál jött egy viszonylag hosszú 15%-os emelkedő, itt 4.-nek értem föl a domb tetejére, ahol a pecsételés is volt. Egy srác alig állt meg, ment is tovább, én egy másik sráccal kicsit később utánaeredtem, így mentünk egy jó ideig, mire utolértük, de aztán később a kb. 20 fősre apadt mezőny utolért hármunkat is. A 62. km-nél a 75-ös úton Bak irányából - talán emlékeztek - van egy emelkedő a körforgalomig. Itt hárman megindultak az elején, nekem a boly végéről sikerült viszonylag hamar felmenni rájuk, így négyen elszöktünk, később még egy srác fel tudott jönni hozzánk, de a többieket már csak a második pecsételőhelynél, frissítőpontnál láttuk, amikor indultunk, akkor közelítettek ők is oda. Jó kis tempót mentünk innentől öten, aztán Zalakaroson, amikor csalinkáztunk a szőlőhegyen, már kezdtem lemaradozni a többiektől, de a legkeményebb az volt amikor egyszer csak ott volt elöttem egy 20%-os emelkedő. Itt már csak nagyon finoman tekertem fel, mert kezdett beállni a lábam. Végül kb. 1 perccel a többiek után értem célba. Az eredménylistán azért vagyok negyedik, mert egy fiatal nagykanizsai KSI-s srác nem nevezett be, csak találkozott a mezőnnyel és aztán beállt tekerni. (egyébként szerintem ő volt a legerősebb) Ő húzta fel a mezőnyt is féltávnál ránk, és aztán ötünk közül is ő nyomta a legerősebb tempót.

Jó kis túra volt :-)

A Mazsolát egyébként többen is képviseltük: pl. Vida István, Horváth Zoli, Riedl Tamás, Gerald Trümpel, Bicsérdi Kornél, ...

 

Andris! Neked pedig grat. a pályacsúcshoz!

Mezőnyverseny Szombathelyen

Páros Időfutam Országos Bajnokság 2012.

Avagy az én csapattársamnak van a legnagyobb szíve!
Hogy miért állítom ezt? Mindjárt megtudjátok!

Valamikor 2010 őszén hitetlenkedve hívtam fel Tóth Istvánt a Magyar Kerékpáros Szakági Szövetség elnökségi tagját, hogy OB-kon látok egy-egy induló nőt az amatőrök között, de a férfiak között vannak értékelve. Ez alól csak az ő általa szervezett Páros OB volt a kivétel, mert az az egy amatőr női csapat, aki akkor indult nem volt a férfiak közé bedarálva. Persze a kiírásokban sem volt amatőr női kategória! Akkor Istvánnak megígértem, hogy 2011-ben a mi csapatunk női párosa is ott lesz! Ott is voltunk! A 2011-es szezon végén pedig létrehoztunk egy fórumot a facebook-on annak érdekében, hogy az amatőr nőket mozgósítani tudjuk. Így idén 3 amatőr (és 3 igazolt) női csapat állt rajthoz Dunakilitinél.
Sajnos a többi OB-t szervező még arra sem méltatott, hogy a megkereső levelemre válaszoljon, így csak a páros OB-n van női amatőr kategória. Bocsánat - helyesbítek - a Szenior OB szervezője várja a szenior nők jelentkezését!

A táv 12 km egy fordítóval, szinte sík, de a szél arrafelé soha sem nyugszik...

A verseny előtt 2 héttel szóltam Judynak, hogy mennünk kéne, mert ha az amatőr nők csak a szájukat jártatják, hogy nincs lehetőségük, akkor tényleg nem is lesz. Tudtam, hogy Judy idén nagyon keveset edzett betegség miatt, és nincs igazán jó formában, így tartottam attól, hogy nemet mond. Pár perc gondolkodási időt kért tőlem, aztán visszahívott és rábólintott.

Mivel a váltásokat az előző évben gyakoroltuk, arra nem kellett sok időt fordítanunk az egyetlen közös edzésünkön, inkább csak egymásra kellett hangolódnunk. A közös edzés után úgy döntöttem, hogy 3,5-4 percet vezetek én és Judy 1 perceket megy majd elől. Ez jó taktikának bizonyult, így volt időm regenerálódni, majd újult erővel nekilódulni. Hiszen itt egy csapatnak kellett a legtöbbet kihozni magából, ez nem egyéni megmérettetés! Elhihetitek, hogy rendesen nyomtam és Judy bírta velem! Még inni sem mert, annyira koncentrált, annyira hajtott!
A szíve, a hatalmas küzdőszelleme segítette őt abban, hogy a mi Mazsola párosunk a lehető legjobban szerepeljen!

El sem akartam hinni, amikor mondta, hogy másodikak lettünk! Csak 12 másodperccel maratunk le az elsők mögött és 30 másodperccel voltunk jobbak, mint a harmadik helyezettek. Ami még csodálatosabb, hogy 41 másodperccel mentünk jobb időt, mit tavaly.
Köszönöm Judy! Ki merem mondani, hogy jók voltunk! Persze jövőre még jobbak leszünk, ha mindketten folyamatosan tudunk edzeni!

Eredménylista >>>

Tündi