Tudtam, hogy Takács Péter lesz az első, aki beszámol élményeiről! De azt azért remélem, hogy a többiek is írnak majd pár sort!
 |
Szelestei Péter, Mayerhoffer László, Juhász Péter, Recsetár János, Takács Péter, Vida István
|
Üdv!
Ma, még friss emlékekkel megpróbálom leírni a 4 nap történéseit, előzményeit:
A Mazsolások , akik olvassák ezt a fórumot, ismerik a nem éppen könnyű csapatépítés menetét, hiszen a hat fő csak nehezen alakult ki. Aztán a kísérés, odautazás hiányosságait kellett megoldani. Csináltunk egy nagyon jól sikerült főpróbát, ami kimutatott még néhány apró hiányt. Így csütörtökre mindent megoldottunk, s kis csúszással( a bicajállványt át kellett állítani az öt bicaj méretére) elindultunk.
Már kevéssel 3 után megérkeztünk Varasdra, elfoglaltuk a szállásunk, regisztráltunk, befigyeltük a pályát még forgalom mellett, szórakoztattuk a Mazsit, mert nem sok sprinter próbálkozott nála. Aztán eleredt az eső, hogy legyen izgalom is az 1,3 km-es futamon. A versenyzők rajtsorrendjét úgy határozták meg, hogy minden csapat 6. tagja indult először, majd az 5-ös, és így tovább fél percenként. Így számomra volt idő ejtőzni a szálláson a rajtom előtt, majd egy jó kis mélygarázsban tekerni bemelegítésként. Az eső megmaradt végig, így egyenlő feltételek maradtak, de a tiszta bicajok, ruhát nem maradtak makulátlanok. Verseny közben kifogyott az aggregátból a benzin, így a felfújható kapu leengedett, akadályozva a rajtot, befutót. A Mazsolások sokat segítettek tartani, míg sikerült újra életet lehelni bele, és ismét magasba emelkedett. A pálya rövid volt, nagyon vizes, szűk fordítóval, így nagyon szoros eredmények születtek (
dravatour.hu).
Utána eredményhirdetés, sorsolás, Mazsi bepakolása, aztán vacsora. Volt aki elégedetlen volt vele, s a kiszolgálással is, de utólag elmondhatjuk, hogy király volt, bőséges.
Megtartották az eligazítást is és itt derült ki, hogy a kísérő autók lényegében csak asszisztálnak, csomagot szállítanak majd, mert csak úgy lehet menet közben kivenni belőle bármit, ha beszáll az ember, s a következő pihenőnél ki. Így defekt esetén vége is lett volna az adott szakasznak. De ez van .
Másnap korai kelés, bő reggeli, s indultunk is a következő helyszínre Koprovnicára. Varasdon elvétettem egy kereszteződést, így kicsit késtem a bicajokkal, de a szervezők még többet, így mindenre volt idő, sőt, már zavaró volt, hogy nem indulunk.( piszok meleg volt) Aztán beindult a "vonat". 16 km-ert tekertünk így, mikor megálltunk egy falu közelében, s vártunk a polgármesterre, akik fél perc alatt elrajtoltatott minket:)) Rögtön szökés alakult ki, amiben én is benne voltam. Merész vállalkozásnak tűnt, de miért ne próbálkoznék, ha lehetőség adódik. Sajnos 2 horvát lemorzsolódott, így meggyengültünk, egy helyi rendőrmotorossal sem értettünk közös nevezőt, így bedarált minket 10 km-rel a cél előtt a mezőny. Ha van orosz rulett, akkor 100 emberrel együtt versenyezni keskeny, veszélyes, szűk , alsórendű utakon, akkor ez is az, csak nem feltétlen halálos. Juhász Peti kimondottan élvezte, én inkább életveszélyesnek gondoltam, s fájt , mikor többször is bukáshangot hallottam. Végül elszúrva ezt a sprintet is, csak 4. lettem, de a csapat nagy része megérkezett a főmezőnnyel. Nagyon jó frissítést kaptunk, aztán irány a határ. A Mazsola vezette a mezőnyt Magyarországig, amolyan laza szerdai tempóval:))) Itt egy idétlen pihenés volt a határállomáson, 35 fokban az aszfalton nem a legjobb hely.
Pécsig más csoport vette át a vezetést, s olyan gumizás részesei voltunk, mint egy idegbeteg versenyen, 25-45-25-45:)) Legalább nem volt unalmas. Ezt tetézte a néhol igen vacak út, majd Pécs előtt elgurult gyógyszert keresett néhány őrült 35-tel hegynek fel, 55-tel lefelé, s apró csoportokra szaggatta a mezőnyt. Fél óra állás, a szervezők minden tudása kellett, hogy az elszabadult csordát rendbe szedje a város előtt. ( nem lettem volna autós ott, akkor) Végül Pécs egyik főterén befutottunk, s a szokásos procedúrát végigjátszottuk 190 km tekerés után. A kajáldához is motoros vezetett fel minket, ahol aztán egy ......vacsorát kaptunk. Végül elárulták a szállás helyét is, ami a város másik felén volt, ahová bicajjal mentünk, hogy a levezetés is meglegyen, már majdnem sötétben. Egy felújított kolesz volt, ami nagy visszaesés az előző szállodához képest, de azért nagyon jó és szívesen lennék itt tanuló. Egy jó pincért kifogva megvacsoráztunk ismét a szállás közelében. Sajnos a pizzatészta már elfogyott, mire odaértünk, de palacsinta sem volt:))A pocak azért tele lett egy igen hosszú nap után.
Másnap csak délben volt a rajt, így ejtőztünk fél kilencig, átautóztunk a reggeliért, ami azért sokkal jobb volt, mint a vacsora. Bevásároltunk az útra, s kitekertünk a térre, rossz térre, mert elfelejtették elmondani, hogy máshol lesz a rajt.:)) Szerencsére nagyon közel volt, nem történt galiba. A versenyt felvezették a városon keresztül, majd a hegy közepén elengedték a "lóerőket". Itt kijött az erőkülönbség , nem nagyon lehetett taktikázni, de ez is rövid szakasz volt, nem halt bele senki, csak az összetett változott meg nagyon. Innét 3 csoportba soroltak minket, hogy az előző napi "őrült gyógyszerkeresés" ne fordulhasson elő ismét.Ez nagyon jó ötlet volt, bevált, nyugodt menet volt. Csak a leggyengébbeket kellett tolni az emelkedőkön, de mindenkit megvártunk. Sajnos Szigetváron nagyon sokat időztünk, ami már túlzás volt, így újabb estébe csúszás várt ránk. Kanizsa előtt egy szép, de nagyon rossz minőségű úton haladtunk át, ami megviselt minket, a bicajokat, s hiába a költő szépségű táj, ha mást se látok csak kátyút, vagy egy hátsó kereket, s mást se hallok. fék, fekvőrendőr, kátyú:)) Sajnos ezen szakasz legvégén Juhász Peti valamiért lefeküdt, Vida Isti betakarta, Szelestei pedig eligazította a kupacot. Újabb izgalom, kavarodás!! De a Mazsola talpra állt, felhúztuk egymást, s csak az Istinek kellett a kocsiba szállnia defekt miatt. Peti vérzett, de amúgy is olyan pörgésben volt a túra alatt, hogy fel sem tűnt neki:))
Kanizsán tömeg fogadott minket és a szokásos habla-babla (mindenhol ezernyi kerékpáros van, minden város mindent megtesz értük, minden szép és jó, ámen)
A fekvős pihenésben Szelestei Peti elveszítette a telefonját, így a Mazsi kocsijával és egy horgász telefonnal a kezében visszatért a tett színhelyére. Sikerrel, bár én biztos voltam benne, hogy a közeli házban csörög majd a telefon, s a helyiek nem is adják vissza. ( örülök, hogy nem ennyire rossz a helyzet).
Vacsora, szállás egy lepukkadt koleszban volt, ami szörnyű, ha arra gondolok, hogy gyerekek ebben töltik iskolás koruk nagy részét. A túra árát költötték volna inkább erre, sokkal hasznosabb befektetés lehetne. A vacsora jó, de kevés, irány a pizzéria!!! De ide már csak 3-an mentünk, mert a többiek ledőltek. Üres volt a city szombat ellenére, így itt maradt pizza számunkra. Erre vártam már a 100. kilométer óta:))
Másnap reggel elmaradt az aláírási , köszöntési, habla-babla rész és a szállásról egyből Karosra mentünk( úgy látszik erre már nem futotta). Útközben a Tündi is csatlakozott hozzánk, s mindenki a versenyre készült. A polgármesteri köszöntés után (habla-babla) leléptünk és Sármellék után elkezdődött az őrült helyezkedés, izgalom a szűk szőlő-hegyi úton, aztán a Páhok előtti bombalyukas úton tetőzött az érzelem. Nem írom le, hogy "kedvenc edzőútjainkat" milyen szavakkal illették:))
Pedig olyan jók, ahogy a polgármesterek elmondták!!
Hévízre érve (Juhász Peti volt az első) egy feszült, agresszív gombócra emlékeztetett a mezőny, amit aztán a felvezető kör enyhített, de még sohasem ugrottam így fel a Széchenyin, mint most. Mindenki itt akart nyerni, aztán a Kossuth utcára elfogyott a lendület. Csak tenni kellett a kereket, s figyelni, figyelni. Végül a befutó előtt nyitottam, s ....végül nem nyertem, de mindegy, nagyon jó, bizsergető érzés volt itthon elől megérkezni, egy ideig győztesnek érezni magam. Sok ismerős arc, család, csapattagok fogadtak minket.
Vége lett, 400 km, 4 nap, sok új tapasztalat, visszaszerzett adófizetői forintok ( remélem mindent kihasználtam:))) Kitűnő motoros, rendőri biztosítás részesei voltunk, ilyet csak a közvetítéseken láttam eddig, profik voltak, ehhez nehéz lett volna mit hozzá tenni.
És végül akiknek köszönet:
Csapattagok: Juhász Peti ( végig elől, mindig pörögve, egyszer a tengelye körül is), Szelestei Péter, Recsetár János, Mayerhoffer László, Vida István, Takács Péter
Az egyesületnek: Mazsi , Kika ( autó, szállítás), Siki ( alkatrészek), Judy ( előszervezés) és minden tagnak, aki szorított nekünk.
A kísérőknek :Vida Zsófia, Király Zoltán ( unalmas, meleg, lassú autózás, izgalmas rádiózás, kevés szerelés)
Ez egy vacak rész, mert mindig sikerül valakit kihagyni, aki aztán neheztel rám:))) Szóval köszönet Mindenkinek!
Saját: az utolsó szállást leszámítva, kellemesen csalódtam a túrában, apró szervezési hibák javításával nagyszerű esemény lenne ismét, ha ingyen menne. De költsék értelmesebb dolgokra ezt a sok manit.!!!!! Nem hittem volna, hogy Hévízen zárt pályán bicajozhatok ennyi szurkoló előtt, király érzés!
Képek, infók, eredmények:
dravatour.hu, valamint Antal Balázs facebook oldalán is.
