Ez volt az eddigi leghosszabb montis
maraton amin valaha részt vettem (71 km) és persze a legtöbb mászás is ebben volt (2100 m).
Az időjárás viszonylag kegyes volt, bár volt pár nagyon
fülledt szakasz, de ez már bőven elviselhető a szilvásváradi jégesős
mutatvány után...
A rajtterületre időben érkeztünk, de egy
árnyékos padon sikerült úgy elbeszélni az időt, hogy a beengedést
rendesen lekésve a sor majdnem végére álljunk. Így a saját mérésemet
alapul véve cirka 6 perc hátránnyal indultam el. Egész jól éreztem
magam, szépen mentem el a többiek mellett a felfelékben, de kb. a 15.
kilóméter környékén szétpergett a patentszemem, "elment a hajtás". Pár
perc tanakodás után megszánt az egyik "ellen" és adott egyet a
készletéből. Így visszapattantam a nyeregbe és jííhhááááááá. Sikerült 2
kisebb eltévedést is beiktatni, de ez a kettő összesen volt vagy 500 m,
igazából jelentéktelen. Ekkor még mindig élveztem a dolgot. A kevésbé
élvezetes rész olyan 45- 50 körül jött, kezdtem elfogyni, már nem ment a
nyomatékos tekerés, csak a kistányéros. Innentől fogva előrébb nem
tudtam lépni, csak jojóztunk egy 10- 15 emberrel. Én lefelékben
bátrabban eresztettem, a vízszintes szakaszokban is tudtam nagytányéron
nyomni, de mihelyst emelkedőhöz értünk visszajöttek- megelőztek. Ez kb.
25 km.- en keresztül.
Összeségében jó verseny volt! Úgy érzem, a jelenlegi
formámban, a technikai gondot, az eltévedést, meg a rajtnál összeszedett
hátrányt levonva valahol ott a 4 óra környékén lettem volna.
Tanulságként le kell vonni, hogy többet kell edzeni! Úgyhogy szerdán
megyek is egyből egy duplát! ;-)
