A versenysorozatot a Mazsola Kerékpáros Sportegyesület rendezi, a Royal Fixi Club keszthelyi társszervezeteként. Budapesten már bevett szokás, hogy a sporteseménynek egy szórakozóhely ad otthont, így az indulókat a pörgős zene mellett népes szurkolótábor is buzdítja, a nézőket pedig akaratlanul is magával ragadja a versengés hangulata, és nem ritkán kedvet kapnak a tekeréshez is. Most is voltak, akik rákészüléssel, tervezetten, kerékpáros mezben versenyeztek, de akadt olyan jelentkező is, aki hirtelen felindulásból, a farmere szárát feltűrve pattant nyeregbe.
A fixi kerékpárok speciális hajtást igényelnek. Lényegük, hogy nincs a hátsó tengelyen szabadonfutó mechanika, és egy áttéte van. Ha a hátsó kerék forog, a pedálok is forognak vele együtt, nem lehet úgy gurulni, hogy pihennek a lábak. A versenyen két induló teker egy időben a görgőn futó bicikliken. Egy-egy futam rövid, de annál izgalmasabb. Mozdulatlan pedálállásból rajtolnak a versenyzők, és 500 méteres „távot” kell megtenniük, minél rövidebb idő alatt. A nézők kivetítőn követhetik a biciklisek által megtett távolságot, az idejüket és a sebességüket. Marton Zsolt szokásos őrült közvetítése pedig azokat is lázba hozza, akik csak a vacsorájukra tértek be a Pubba…
Már a novemberi versenynapon nagy harc folyt az elsőségért, negyven induló összesen harminchat futamban csapott össze, egymással és az órával is versengve. Végül Takács Péter győzedelmeskedett 21,737 másodperccel, őt – mindössze egy ezredmásodperccel lemaradva – Horváth Zoltán (21,738 mp) követi a listán. Az élmezőny többször is változott, az állás szoros: még a hatodik helyen álló versenyző is 22 másodperc alatti időt futott. A nők versenyében Ányos Szilvia áll az első helyen 24,664 másodperces idejével. Ezek azonban még csak részeredmények, hiszen a további négy forduló során bárki becsatlakozhat, és az áprilisi döntő is bőven tartogat még meglepetéseket.
