Végre verseny! Tihany-kupa, ill. Apátistvánfalva elhalasztva, kiéhezve vártam a III. Cube Velencei-tó Maratont. Táv: 129 km, csúnya emelkedőkkel.
Nem
igazán derűs, mint inkább borús időben autókáztam Velence felé, még az
is megfordult a fejemben, hogy én is megfordulok hazafelé. (Ez nem
dalszöveg...)
Zuhogó esőben és nagy szélben kellett bemelegíteni, de aztán elállt az eső és a szél is, szerencsénkre.
A
lassú rajt után nem sokkal két szökevény csoport is meglépett 11 fővel,
a későbbi győztes Cador Ridával, csapattársával Pelikán Jánossal és más
" jó " nevű kerekesekkel.
A
főmezőnyben kb.30-an maradtunk, több kevesebb sikerrel üldözve az
elejét. Jól és időben frissítettem, ezzel nem volt gondom. Nagyon
figyelni kellett a még helyenként csúszós, rossz minőségű emelkedőkön (
!!! ), többen defektet is kaptak. Szerencsére az ereszkedéseknél jó volt
az aszfalt minősége.
Szokás
szerint az első harmad után kezdtem jól érezni magamat, sokszor az élre
állva, csökkenteni a hátrányunkat. Mivel órám nem volt (szerviz) mások
segítségével tudtam kb., hol tartunk.Tempósan haladtunk, jöttek egymás
után a kisebb nagyobb emelkedők, illetve az iramváltások. Ezek hatására
kilencen maradtunk az üldözők közül. A verebi nagy emelkedőt leküzdve
aztán benéztem a lejtő legalján egy jobbost és mire összeszedtem magam
kb. 30 méteres hátrányba kerültem , amit nem tudtam visszahozni a
szembeszélben ( legalább nem estem). Így a maradékot, kb.14 km, egyedül
tettem meg, vigyázva, hogy azért más már ne tudjon megközelíteni.
20.
helyezést értem el. A hiba ellenére nagyjából elégedett vagyok. Jó
erőben érzem magam, jól tudok vele gazdálkodni. (Nagyon sok hajnali és
hétvégi edzés van mögötte.)
Hajrá Mazsolák!
Antal Balázs
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése