Beszámoló Takács Péter tollából:
Gyakran felmerült bennem a gondolat, hogy ki kellene próbálni egy több ezres mezőnyt valamelyik maratonon a hegyek között. Pár évvel ezelőtt egy kisebb osztrák maratonon már tekertem, de csak pár százas mezőny volt. Így az nagyban hasonlított egy hazai versenyhez. Hat Mazsolás már márciusban eltervezte, szervezte a GF Felice Gimondi–n való részvételt, azonban egyiküknek egészségügyi problémája akadt pont az utolsó héten, s így kerültem a csapatba nagy hirtelen. Gondolkodtam vagy fél órát, egyeztettem itthon, s igent mondtam. Az eredeti kiírásban 3 táv szerepelt ( 89, 128,162), a csapat egy része a hosszún, a másik fele a közép távon szeretett volna indulni. Én inkább a nekem kedvezőbb 89-es céloztam meg. A nevezési határidőn túl sikerült módosítani a csoportnevezésünk,
szereztem orvosit, stb.
Szombaton indultunk nyári időben, az autópályának köszönhetően gyors utazás volt egészen Bergamóig, itt kifogyott a nafta a kocsiból. Rövid tologatás után aztán elvitt minket a benzinkútig, majd a szállásra, pedig nagy poén lett volna bicajjal az autópályán kannával tekerni)))
A szállás közel volt a rajthelyhez, nagyon barátságos , nyugodt helyen, kedves személyzettel.
Gyorsan megtaláltuk a nevezés helyét, és simán megkaptunk minden szükségeset, az orvosi az egynapos olasz licenc leadása nélkül is.
Csak a távok változtak: 101 és 142 km.
Az időjárás előrejelzés nem volt biztató, de 30 fokban nem hittük, hogy másnap reggelre teljesen megváltozik az idő. Elmentünk még este tekerni egy kicsit a pálya elején( jól kijelölt szakasz), mert másnap korán már nem lett volna se kedvünk , se időnk. Tudományos olasz vacsorát ettünk, amolyan tankoljunk tele módon, aztán alvás.
Vasárnap reggel hatkor reggeli, 6:40 kor depóba állás. Ez több szekciót jelent rajtszám alapján, hogy ne legyen káosz. ( itthon is lehetne használni ezt a rendszert a korcsoportok külön
rajtoltatására.) 2 perccel a rajt előtt aztán összeengedték a tömeget, s pontban 7-kor rajt.
Az időjárás jelentés kivételesen tökéletes volt, mert reggel öttől dörgött, villámlott, szakadt az eső, s a hőmérséklet is lement kb 12 fok köré, de nem cukorból vagyunk, mentünk együtt azzal a kb. 1500
kerekessel együtt. Másfél perc kellett, mire átértem a rajtvonalon, s innét kezdve igazán nem is tudtam, hogy hányadik hely környékén tanyázom. Egy 10 km-es városi sík, kanyargós szakasz után megkezdtük az első 400-es hegyet bemelegítésként. A mezőny nyugodt volt, kicsit szokatlan, hogy nem akart mindenki előre menni, nem volt igazi verseny hangulat. Azért kerestem a lyukakat, hogy minél előrébb menjek, mert számomra inkább verseny volt. A lejtő virágszirmos és nagyon vizes
volt, de szerencsére itt is a szokásos nyugalom és rend honolt. A sík szakaszra érve összeállt egy nagyobb csoport és jó tempóban szeltük a habokat, mert az eső nem hagyott alább. A második, már hosszabb emelkedőn ismét egy hosszú, élő lánc lett a mezőnyből. Itt jól lehetett feljebb jönni, de ügyelni kellett azért arra is, hogy még sok van hátra. A frissítőknél nem álltam meg, saját büféből pótoltam a hiányt, de a vizes közeg miatt nem kívántam sokat. A 3. emelkedő 11 km-es volt, szép, egyenletes tempót tekertünk, csak néha ment át rajtunk egy-egy gyorsabb emberke. Egyedül akkor
kapcsoltam magasabb fokozatra, amikor egy kis csoportban megelőzött két hölgy. Ezt nem szeretem, így velük tartottam, s jól haladtunk anélkül, hogy erőlködtem volna. Aztán az hegy utolsó 1-1,5 km-e
szerintem 13-15% lett az addigi átlag 6%-hoz képest. 39-23-as áttétel itt „bosszult”. Szégyen, de 8-al rugdostam magam pörgetés helyett. A kiírásban ez a szakasz nem volt látható, csak a hegy lábánál tüntettek fel 10% max-ot. Mindegy, jó tanulság, hogy jobban kell megválasztani a fogaskeréksort, vagy erősebbnek kell lenni. A lejtőn kb. 50 m-t láttunk a nagy pára miatt, így ez sem volt sokkal gyorsabb, mint lefelé. Sok fékezés, sok kicsi, nagy kanyar, de legalább itt már nem esett. Szerencsére hagytak elől menni lefelé, így nem kellett túlvállalnom magam, és simán leértünk a két távot szétválasztó kereszteződésig. Nekem nem volt kérdéses, hogy a rövid távon megyek, ezért egy kb. 12 fős csoporttal tekertem a cél felé, ami itt már csak 20 km-re volt. Csak kisebb huplik voltak a lejtős szakaszon, ezért gyorsan és ismét nyugodtan haladtunk. Nem is értettem, hogy miért nem próbálkozik valaki. A városban jól biztosították az utat, de az eszem csak azon járt, hogy nyugodtan üljek a babérjaimon, s fussak be csak úgy, vagy én legyek bomlasztó. Az ultimo km-nél aztán egy gyors
indítással hosszú sprintet nyitottam, ami elég volt a befutóig. 3:25, 160. hely a 900-ból. Fél óra hátrány az elsőtől, ami azért mutatja, hogy nem volt erős menet. Kaptam vidám lányoktól egy emlékplakettet, leadtam 10 euróért a chipet, belakmároztam a finomságokból, aztán betekertem a szállásra fürdeni. Ez nagyon jól esett, mert száraz rész nem volt rajtam, s a higanyszál sem akart feljebb menni. Közben aztán megjött Szabolcs, Tofi, és Krisztián is, bár ő stoppal érkezett, mert egy defekt 5 km-rel a cél előtt kivonta a forgalomból. Dél után elmentünk a megérdemelt pastánkért, megnéztük az eredményeket (itt szinte azonnal kiteszik) s vissza a szállásra fogadni Csabiékat. De ők csak nem jöttek, hiába telefonáltunk, elmentünk a rendezőkhöz, akik arra kértek, hogy várjuk meg az utolsókat, mert szerintük ők még tekernek. Így tettünk, 14 körül megérkezett a utolsó bicajos is, akinek a pályabiztosítók örültek legjobban, s az éremátadó fiatalok, akik töretlen kedvvel adták át neki is a plakettet. Csabiék sehol, telefon-semmi, ismét rendezőkhöz, de semmi, aztán ekkor felvették a szálláson a telefont, s közölték, hogy minden rendben, csak hosszútávon tekertek együtt, sokat frissítve, nehogy a rendezők nyakán maradjon a sok eper, banán, csoki. Az ő büntetésük végül az
lett, hogy már nem kaptak tésztát. Megnéztük pihenésként a F-1-es futamot és a Giro befutóját, megbeszéltük a nap tanulságait, Este ismét olaszos tankolás, fagyival kiegészítve. Reggel a maradék száraz ruhákban elmentünk várost nézni bicajjal. A várban sikátorokban, köves, macskaköves utakon tekertünk vaktában. Gyönyörű kilátás nyílott a városra és a környékére. Végül a sok rázató után megtaláltuk a haza vezető utat. Pakolás, vásárlás, tankolás, aztán ezerrel haza. Ügyeltünk a tankolásra is, bár itthon már ráhagytuk volna a kocsit a gazdájára. Jó, érdekes, tanulságos út volt.
Lehet tervezni a következőt:
Svácj, 276 km 7050 m szint egy napon, vagy ez sok??:))
Eredmények:
Skellecz Szabolcs: 399. 3:48:51
Mayerhoffer László: 649. 4:19:42
Takács Péter: 160. 3:25:37
Arany Máté: 454. 6:42:36
Süte Csaba: 455. 6:42:36
Selvino eredmények (hegyi szakasz, 11 km, 946 m magas)
TP: 37:33
Kovács Krisztián: 40:07
Skellecz: 46:10
Mayerhoffer: 53:49
Arany: 55:16
Süte: 55:16
http://www.felicegimondi.it/default2012.htm
Az egyik képen a Mazsolák böngészik a nevezési zsákokat:)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése